Felfogható gördülő vezetőként, ahol acélgolyók gördülnek vég nélkül a csúszka és a vezetősín között, lehetővé téve a teherplatform könnyű, -precíziós lineáris mozgását a vezetősín mentén. A súrlódási együttható a hagyományos csúszóvezetők súrlódási tényezőjének egy-ötvenedére csökken, így könnyen elérhető a nagy pozicionálási pontosság. A csúszka és a vezetősín közötti végső egység kialakítása lehetővé teszi, hogy a lineáris vezető egyidejűleg ellenálljon minden irányú terhelésnek, beleértve a felfelé, lefelé, balra és jobbra is. A szabadalmaztatott visszatérő áramlási rendszer és az áramvonalas szerkezeti kialakítás egyenletesebb és halkabb mozgást biztosít.
A csúszka a mozgást görbültből lineárissá alakítja. Ez az új vezetőrendszer lehetővé teszi, hogy a szerszámgépek gyors előtolást érjenek el, ami a lineáris vezetők jellemzője, azonos orsófordulatszám mellett. A síkvezetőkhöz hasonlóan a lineáris vezetőknek is két alapvető összetevője van: egy rögzített elem, amely vezetőként szolgál, és egy mozgó elem. Mivel a lineáris vezetők szabványos alkatrészek, a szerszámgépgyártóknak csak sík felületet kell készíteniük a vezetősínek felszereléséhez, és kalibrálniuk kell a párhuzamosságukat. Természetesen a szerszámgépek pontosságának biztosításához elengedhetetlen a gépágy vagy oszlop kismértékű lekaparása, lelapolása. A legtöbb esetben a telepítés viszonylag egyszerű. A vezetőként szolgáló vezetősínek edzett acélból, precíziós-csiszolással készülnek, majd a rögzítési felületre helyezik őket. A sík vezetékekhez képest a lineáris vezetők{8}}keresztmetszeti geometriája összetettebb. Ez a bonyolultság abból adódik, hogy a sínekbe vájatokra van szükség, amelyek megkönnyítik a csúszóelemek mozgását. A hornyok alakja és száma a szerszámgép tervezett funkciójától függ. Például a lineáris erők és a borulási nyomatékok támogatására tervezett vezetőrendszer jelentősen eltérő kialakítású lesz, mint a csak lineáris erők támogatására tervezett vezetőrendszer.
A lineáris vezetőrendszer rögzített eleme (vezetősíne) lényegében csapágygyűrűként működik, míg az acélgolyók rögzítésére szolgáló konzolok V{0}}alakúak. Ezek a konzolok a sínek tetejét és oldalát veszik körül. A szerszámgép munkaelemeinek alátámasztására egy lineáris vezetőrendszernek legalább négy konzolja van. A nagyobb munkadarabok támogatásához a konzolok száma négynél nagyobb lehet. Ahogy a szerszámgép munkadarabjai mozognak, acélgolyók keringenek a konzol hornyaiban, elosztva a konzol kopását a golyókon, ezáltal meghosszabbítva a lineáris vezető élettartamát. A konzol és a vezetősín közötti holtjáték kiküszöbölése érdekében az előfeszítés javítja a vezetőrendszer stabilitását. Az előfeszítést úgy érik el, hogy túlméretezett acélgolyókat szerelnek fel a vezetősín és a konzol közé. A golyó átmérőjének tűréshatára ±20 mikron, a golyókat 0,5 mikronos lépésekben válogatják és szerelik fel. Az előfeszítés mértéke a golyókra ható erőktől függ. Ha a golyókra ható erők túl nagyok és az előfeszítést túl sokáig alkalmazzák, a konzol mozgási ellenállása megnő, ami egyensúlyi problémákhoz vezet. A rendszer érzékenységének növelése és az ellenállás csökkentése érdekében az előterhelést ennek megfelelően csökkenteni kell. A mozgási pontosság javításához és a pontosság megőrzéséhez azonban elegendő előfeszítésre van szükség. Ez a két ellentétes szempont létezik.
Az idő múlásával az acélgolyók kopni kezdenek, és a rájuk ható előfeszítés gyengülni kezd, aminek következtében a szerszámgép munkadarabjainak mozgási pontossága csökken. A kezdeti pontosság megőrzése érdekében a vezetősín konzolt, sőt a vezetősínt is ki kell cserélni. Ha a vezetősínrendszer már elő van terhelve, a rendszer elveszti a pontosságát, és az egyetlen megoldás a gördülőelemek cseréje.
A vezetősín rendszer kialakítása arra törekszik, hogy maximalizálja a rögzített és mozgó elemek érintkezési felületét. Ez nem csak a rendszer teherbíró-kapacitását javítja, hanem lehetővé teszi a rendszer számára, hogy ellenálljon a szakaszos vagy gravitációs vágás által keltett ütközési erőknek, széles körben elosztva az erőket és kibővítve a teher-terhelhetőségét. Ennek elérése érdekében a vezetősínrendszer hornyainak alakja változó. Két reprezentatív típus a gótikus (hegyes ívű) típus, amely egy félkör meghosszabbítása a csúcson lévő érintkezési ponttal; az ívtípus, amely szintén ugyanazt a funkciót látja el. Szerkezeti formától függetlenül a cél a gördülőgolyó sugara és a vezetősín (rögzített elem) közötti érintkezési felület maximalizálása. A rendszer teljesítményjellemzőit meghatározó kulcstényező az, hogy a gördülő elemek hogyan érintkeznek a vezetősínnel.
